– Tessék barátságos arcot vágni – mondta ilyen régi módian, miközben hasára szorította a gépet.
A nők felső fogsora kívül került az alsó ajkukon. Bájos mosollyal néztek a lencsébe. Sós Dani úgy találta, egyforma mosolygó arcuk egy kicsit a halálfejhez hasonlít.
– Egy pillanat még – mondta és felemelte a fémkioldót.
A lencse ekkor tüzes pokollá változott a hölgyek szeme előtt. Hatalmas dörrenés hallatszott, s ugyanakkor száz sikoly. Sós Dani vére, mint valami piros harmat, bepermetezte a teraszt. Az asztalokat, a kirakott virágokat, be az asszonyok drága ruháit. Sós Dani hanyatt vágódott a teraszon. Gyomra helyén mély lyuk tátongott. A száján vér ömlött. Húsz esztendővel ezelőtt, ha Sós Dani látott ilyesmit, egy arcizma sem rándult meg. De ezen a remekszép teraszon Sós Danit látni így, r
