– Én is – felelte az öreg, sokkal határozottabban és sokkal előbb, mint ahogy a próféta remélni merte.
Sós Daninak, mintha újra született volna, csupa élet volt a tekintete, míg a tervet végighallgatta. Pénze volt a prófétának bőven, s a próféta nem sajnálta a pénzt. A két ember mégsem volt részeg, mikor kiléptek a dohos helyiségből, hacsak nem Sós Dani, attól a boldog felismeréstői, hogy íme, Isten mégis tudja, miért kell Sós Daninak élni a világon.
Három nappal a bűncselekmény előtt Kardos Ervin lelkendezve kötötte maga elé a szalvétát, kezét a felesége kezére tette, úgy ujjongott.
– Eszter, képzeld Boldog Döme engem hívott meg a lakodalmi estélyre sajtótudósítónak. A fényképészünkkel együtt megyünk. Kár, hogy a lap éppen azon az éjjelen készül. De azért minden benne lesz. Az öreg Sal
