– Talán valóban szükségesek ezek a lealázó körülmények, hogy a vagyon megszülessék – gondolta Barabás, míg átadta Grósz úrnak a kész munkát és átvette az öt pengőről szóló utalványt. De mikor az utalványt kezébe vette, gondolt egyet, nem a pénztár felé indult, hanem a terem mélyére, ahol az előbbi úr és még sok ahhoz hasonló várakozott egy hosszú asztal előtt.
Jó órát várt itt vagy harmincad magával. Olyan emberek voltak valamennyien, akiken rendes a ruha, az ingük kilátszó kis darabja tiszta, rendes nyakkendőt viselnek, egy folt nincs rajtuk sehol, a szemlélőnek mégis az az érzése, lyukas a cipőjük talpa.
A közös sanyarú sors beszédessé és barátkozóvá tette ezeket az embereket, akiknek pedig az utcán konokság és valami örök sértődöttség ült az arcukon. Volt köztük mérnök, tanár, jogász,
