– Különös, hogy gyermekkoromban mindig azt hittem, hogy a sziget a miénk, az apám tulajdona. Mindenki más csak jár benne a mi szolgálatunkra, mint kinn a gyárban a munkások. Életem első nagy csalódása volt, mikor megtudtam, hogy nekünk is éppen úgy bérletet kell váltanunk, hogy beléphessünk, mint akárki másnak.
Közvetlen előtte állt a lány. Nagy haja az arcába ért. Drága illat áradt a lány testéről. Olyan könnyű, de sok-sok virág lelkével gazdag illat, mintha maga a tavaszi sziget sóhajtotta volna át a Dunán… Most először ejtette hatalmába Barabást a Duna menti táj varázsa. Aki itt él, egyszer életében annak mindnek elkövetkezik az az idő, mikor párosan, vagy elhagyottan végzetesen és változhatatlanul otthonának érzi e lágyhajlatú dombok ölét. Barabás lelki hontalanságára mi sem volt jell
