– De hát hol van itt a legendás zsidó szellemi maffia – gondolta Barabás, mikor a másik feltűnő zsidó ilyen megjegyzést tett Szánó Gerő versére:
– Lehet, hogy szép ez, amit olvastál, annak a számára, akinek a nyomorúságáról szól, hiszen pontosan annyi, mint egy kétségbeesett sóhajtás. Nekem azonban semmi közöm hozzá. És semmi köze ennek az örök költészethez, mely nem szegődhet, s nem is tud szegődni proletárok politikai szószólójává… Nem, a költészet a kifinomultabb lelkek kizárólagos tulajdona. S ez a vers bizonyítja, milyen korccsá válik, ha prókátorává kényszeríti a nyomor. A nyomor a lélek szárnyszegője. Gyűlölöm a nyomort és tisztelem azt, aki küzd ellene, de a költészetet ebbe a harcba belekavarni szentségtörés.
Ez az író egyik leghíresebb kifinomult lélek volt az országban. Barabá
