– Én le akartam beszélni az uramat. Istenem, hogy is engedhettem mégis meg. Munkát vállalt a télre bent a városban, hogy magunk vehessük meg a kertet. A vége az lett, hogy nem bírta, újra elérte a baj. Most kórházban fekszik ismét, hiába volt minden. Oda van a kétezer pengő is, amit megtakarítottunk… Látja, ezért sírtunk az úton végig. A gazda ma kijelentette, hogy nem várhat tovább ránk, eladja a földet.
Nem szaporította a szót, hogy így, meg úgy, mi lesz velük, a két gyermekkel s beteg urával. Csak így röviden elmondta a család nagy baját. Azután hallgatásba merült, csak az edények csörömpöltek a kezében. A könnyei azért nem száradtak fel egészen addig, amíg le nem ült a tűzhely mellé, s meg nem oldozta blúzát a síró kisebbik gyermekéért. Amint a kis gyermek rátapadt a mellére, arcán me
