S így egyre költőibb, egyre hevesebb lett az asszony áradozása. Az ibolyalelkű kis cseléd szerelmese, Kardos úr ennek az asszonynak a lobogásában valóságos férficsodává magasztosult. Pedig talán csak annyi volt az egész, hogy húsz évvel fiatalabb volt a férjnél. Mert Zizi, a színésznő-jelölt egészen másképp látta. Neki is szépeket kezdett mondani róla Barabás, mikor az írását elébe tette. De az ifjú művésznő leintette.
– Hagyja, kedves, ne kerülgesse. Én tudom, hogy Kardos barátom nagyon tehetségtelen emberke és lelkiismeretlen, pimasz fráter. Szívemből utálom, de én érvényesülni akarok, és ezért felzárkózom hozzá. Egész biztos vagyok benn, hogy nagy karrier vár rá Tudja, én művész vagyok mindenekfelett és az a legelemibb, hogy a szerelmet a pályám érdekeinek alárendelem. Higgye el jó ura
