A konok leányok is külön csoportot képeznek. Ezek azok, akik úgy dolgoznak, mint egy igás állat. De, ha a nagysága megfeszül is, akkor is a saját fejük után mennek. Körülbelül tizenhat éves korukig lehet őket tanítani, azután sem új tudást, sem új szokást nem lehet beléjük verni. Fájnak ezek a ház minden tagjának, ahol élnek, de, ha egy esztendőt kihúznak valahol, olyan megrögzött szokásokat építenek bele a család életébe, melyektől soha többé nem tud senki szabadulni, s így nem tud szabadulni a család magától a lánytól sem. Ilyenek ezek a szerelemben is. Életük egy bizonyos korában beleszeretnek valakibe, aki éppen útjukba kerül, s legyen a dolog vége elbukás vagy házasság, annyi bizonyos, hogy nem szabadítja meg tőlük más, ha csak nem a nagy Duna vize, vagy a nyitva hagyott gázcsap.
Azt
