Barabás azt az időszakot, amely ezután következett be életében, örökkön szégyellte, mert hiányzott belőle a becsületes munka nyugalma. De ha nem szólnánk róla, nem érthetnénk meg lelkének további fejlődését.
Másnap nem evett semmit, de az éhséget csak késő délután érezte, mikor leült egy ligeti padra. Szép őszi délután volt, a kései napfényért sokan jöttek a kopaszodó Ligetbe. Azon a kerek térségen, melyen ült, minden padot elfoglaltak. Ahonnan a szél a faleveleket sodorta a térre, onnan jött egy lobogó hajú, karcsú, de már őszülő férfi. Egy papírköteget tartott a kezében. A padok előtt végigsietett. Sorba meghajolt az emberek előtt, akik arcukat a nap felé fordították. Egy-egy papírszeletet adott a kezükbe. Volt olyan behunyt szemű ember, akinek az ölébe tette, volt olyan, akinek az öléb
