Jött azonban, talán a tizedik napon egy folyamőr. Hatalmas, széles mellű fiú volt. Meztelen nyaka vöröslött a kései napfényben. Ropogós új zubbonyában keményen kihúzta magát. Büszke volt, mert nemrég vették fel a folyamőrökhöz s azóta a legnagyobb rosszakarat sem nevezhette csavargónak. A boldog jövő reményében sétáltathatta karján azt a ványadt kis szőke lányt, aki alig tűnt fel jobban mellette, mint egy gomblyukba tűzött virágszál. Barabás nem is vette észre a folyamőr mellett a lányt, pedig minden azért volt. Az újdonsült folyamőr, aki egyébként, mint hajóinas bejárta a fél világot, kiválasztott egy labdát és célzott. Az arcán hatalmas nyugalom és biztonság ült. Barabás első pillanatban érezte, hogy ez az ember hatalmában tartja. Az első labdát bedobta az ablak felső sarkába, s mikor a
