Később az arasznyira nyitva hagyott ajtó kitárult sarkig. Egy lányka lépett be. Ennek a feje fölött felhőként áradt ki a gőz, az asszony körül viszont ugyanakkor megritkult. A kislány köszönt illendően, és egy levelet adott át a cipésznek. Nem olyan levél volt az, amilyet postán küldenek. Gömbölyűre volt sodorva, aztán lenyomkodva ügyesen, hogy áruló jelek nélkül fel ne bonthassa senki. Piszkos volt a papír, látszott, hogy sokáig zsebben hevert.
– A Jani küldte a háborúból – mondta a lány. – A Nagy Bálint tanító úr hozta, nekem adta, hogy jöjjek ide vele. Hát itt van.
Hideg rétes volt egy tálban a katlan mellett álló polcon. Vargáné, aki körül ekkor már egészen eltisztult a gőz, levett onnan három darab rétest, egymásra rakta, és odanyújtotta a lánykának.
Megköszönte az, és futott is tü
