Elvitte mindenét a tanítólakásból, mondván, hogy úgyis a szüleihez tér meg elsőnek, ha egyszer hazavetődik. Olyan könnyezve szedte össze az öregasszony a ruhákat, mintha egy halott holmiját rakosgatná, s egylovas kocsiján zokogva hagyta el a falut.
A lányok hát tűvé tették a házat, hogy apjuk holmija között megfelelő darabokat találjanak az összeaszott embernek. Most hát fel volt öltöztetve, megmosdva, beretválkozva. Simeon legénykori szűk fekete ruháját választották ki neki, de az is csak úgy lógott rajta, mint a fogason. A kezét, ha felemelte, a kabátujj, mint a reverenda ujja, mintha áldást osztana a pap. Az arca sápadt volt, rajta fekete árnyékok.
Az asztalon a vacsorának már csak a maradékai voltak. Bálint kezében nem volt villa, idegenül, kissé ijedten tekingetett jobbra-balra, és
