– Hogyan vettem volna észre – felelte az etető –, mikor bele volt kötve a kéve közepébe. Az az ostoba, aki belekötötte.
– Vagy ostoba, vagy gazember! – kiáltott a gépész. – Maga meg egybe adja a gépnek a kévét?
– Éreztem, hogy kiesett valami belőle, mikor szétcsúsztattam, de akkor már késő volt. – Nem felelt vissza a sértegetőnek egy rossz szót sem most már. Dühöngje ki magát a gépész, azé a nagyobbik baj.
Az tehetetlen mérgében odavágta a gép tetejére az ekevasat, aztán a munkások felé fordult, akik mind odanéztek most.
– Elmehetnek haza, emberek. Ma már nem lesz cséplés. Holnap sem! Talán egész héten sem – tette hozzá elkeseredetten.
Ekkor már ott állt Máté is, és mögötte a négy Simeon leány. Ehhez a csoporthoz futott a három fiú is, akik nyakig sárosak voltak, s kezük fekete az isz
