Valamivel később azonban ezeket a szavakat sem mondogatta már, és megszűnt kihallani a gép zakatolásából. Csak a vére lüktetett még egy darabig az ütemükre. Aztán annak is vége lett. Mintha széljárta mezőről egyszerre lombos erdőbe érünk. E maga körül teremtett csendben azonban az idegek egyre feszültek. Az agyában mintha a vérerek akartak volna elpattanni. Kimeredt szeme rátapadt a napfényben csillogó sárga kévékre. Majd már kévéket sem látott, csak a szúrós szalmaszálakat, ellapult kalászokat, melyek mint a könyvbe préselt virág. A villa kifényesült vasát látta még, és semmi másra gondolni nem tudott, csak a vas és a szalma villogását figyelte. Utoljára még beljebb vonult önmagába, s az agy csak az izmok munkájának lett segítője az öntudat kialvó fényénél.
Egyszer csak eleredt az orra v
