De Jolán, a Simeonék szolgálója, aki a pálinkásüveget hozta, kövér volt. A lányokhoz képest mint a bennszülöttek közé érkezett fehér asszony.
Megállt a gazdája háta mögött, a súlyokkal terhelt karja alatt mosolygott át a lányokra.
Húszig el lehetett számolni, míg Simeon tartotta a harminc kilót a tenyerén. És ezalatt nem szólt senki, még a lélegzetüket is visszafojtották. Csupán a kövér Jolán…
– No, leányok! No!…
Hogy mért éppen az elszikkadt lánykákhoz szólt, és nem a lefőzött legényekhez? Azokhoz szólt, és kacagta a bámuló szemüket.
– Ejha! – mondták egyszerre minden, mikor földre hullottak egymás után a nehéz súlyok. A fiatalok hangjában irigység nem, csak csodálat volt. De volt az érkezett munkások között egy ferde vállú ember, aki télen cipészkedett, nyáron pedig így kereste a k
