llés Endre a modern magyar novella egyik kivételes tehetségű és kultúrájú mestere. Művészetének talán legjellemzőbb vonása az a kutató, racionális értelem, amely nem elégszik meg a felszín ismeretével, hanem minden létezőnek a titkát kutatja, igazságát vagy igaztalanságát. Ez a kutató, boncoló értelem nemcsak a pszichológiai titkait vizsgálja könyörtelen éleslátással és lemeztelenítő őszinteséggel, hanem azt is, ami túlmutat az egyéni lét pszichológiáján, tehát a társadalmi okokat, a közösségei létben gyökerező magyarázatot. De ennek a kutató szigorúságnak a látszólagos objektivitása mélyén szeretet és humanizmus húzódik meg az alkotó, a minden feladatnak nekigyürkőző emberi értelem és morál iránt.

Tájakhoz, városokhoz fűződő emlékeit, utazásélményeit gyűjtötte képeskönyvébe Illés Endre. Lőcsétől Bangkokig járva a világot, benyomásait néhány erőteljes, jellegzetes vonással rögzítve alkotta meg tollrajzait, amelyekben a „kőbe és márványba építkező hivatalos történelem” dómjai, várai, kápolnái és palotái előterében tevékenykedő ember hétköznapjai jelentik az igazi csodát, s válnak az írói ábrázolás legfontosabb elemévé. Illés Endre emberszeretete és alkotói pontossága sajátos megközelítéssel tárja fel a környező és távolabbi tájak, népek ismerősebb és különösebb világát, arculatát. A megfogalmazás módjában és műfajában is sokrétű könyv az Igézet: novellisztikus és esszészerű írások váltakoznak benne pár mondatos feljegyzésekkel.

Illés Endre esszékötete három nagy egységre tagolódik: Szerelmeim, évek múlva; Tussal, krétával; Mozaik.„Mennyi egy pillanat élettartama? Pontosan a pillanat. S ha továbbrezgésével, az emlékével is meghosszabbítjuk: megnyúlhatik néhány percre, ritkán egy-két órára. Nagyon kínos az a pillanat, amelyik napokig belénk szúrt tüske.Ki fejthetné meg, hogy miért vannak mégis pillanatok, melyek bennünk maradnak, a sejtjeink mélyén, nem fakulnak a színeik, nem változik az ízük, nem zsugorodnak, s nem is szépülnek – hitelesen maradnak meg. A múltunk voltaképpen ezeknek a ritka pillanatoknak mozaikjából összeilleszkedő kép.De azt már csak évek távolából tudjuk meg, hogy életünkből melyik az a pillanat, amelyiknek a sok ezer, százezer és millió közül hosszabb, megnyújtott lét adatott, romolhatatlanul.”

A Napfoltok az utolsó kötet, melyet a magyar próza 1986 júliusában elhunyt mestere összeállított. Ebben a könyvben Illés Endre, a műfaj megújítója folytatja Szerelmeim, évek múlva címmel megkezdett esszésorozatát. Az új portrék, árny- és krétarajzok füzére az emlék és a friss értékelés ötvözetében idézi meg a szerző mestereit, barátait: Nagy Lajost, Móricz Zsigmondot, Kassák Lajost, Kosztolányi Dezsőt, Hatvány Lajost, Cs. Szabó Lászlót, Illyés Gyulát, Radnóti Miklóst. S a megidézett írók, költők mögött Illés Endre megeleveníti a kort is, a félmúltat és a jelent, feledhetetlen, villanó pillanatképekben.