„Világos, hogy miattuk telt meg dugig, a végefelé kizárólag protekciósokat engednek be, nekem meg nincs protekcióm. Nem érsz oda időben, akkor ne is menjél. Vagy odamész korán, vagy nem jutsz be, viszont fölösleges korán odamenni, mert akkor még nincs semmi, teljes kihaltság, maga a halál, de ha nem elég korán érkeztél, később már nem érdemes. Most vegyük azt a változatot, hogy odaérek. Odaértem, megváltom a belépőt, egy tízes ugrott, na jó, keresek magamnak helyet, ilyenkor akad bőven szabad asztal, lezöttyenek a valagamra, sört rendelek, ülök, nézelődöm, és mit csinálok? Unatkozom. Azt csináltam, hogy elmondhatatlanul unatkoztam. Nem történik semmi, irtózatosan unalmas, ez a legkevesebb, ami elmondható. A csajozásról. Ugyanis szó szerint nincs semmi, aztán amikor van maga a dolog, akkor sincs, és ez a csajozás. Ami miatt odamentem. Elképzelhetetlen mértékben sivár dolog csajozni. Egyedül csináltam, szeméremből, biztos szégyelltem.”

Meddig él velünk a kommunista diktatúra emléke? És mit kezdjünk vele, ha már nem tudjuk elfelejteni? - így fogalmazhatók meg röviden Kukorelly Endre Rom című könyvének alapkérdései. A szerző ironikusan, önironikusan rákérdez arra, amit ma a térség legszívesebben elfelejtene, illetve amiről kínzóan ostoba önigazoló történeteket gyárt. Kukorelly Endre a kilencvenes évek óta folyamatos írja, újraírja könyvét. Mert nem csak a múlt, hanem annak feldolgozása is lezáratlan. Éles, önkínzóan mulatságos és kellemetlen könyv a Rom, mert rendre olyasmit érint, amit legszívesebben letakarnánk múltunkból. „És már valóban nagyon régen. Ezek az írások, alig valamivel túl azon, hogy Hétfő Én. Kedd Én. Szerda Én. Csütörtök Én, arról a bizonyos boldogtalan, reménytelen és nyomorult valamiről szólnak, amit kommunizmusnak neveztünk el. A szovjetónióról. Mondhatnám, ha volna kedvem, hogy saját valóság, csak nincs kedvem. Úgy mondom, hogy nincs hozzá az égvilágon semmi kedvem. Mindjárt mesélek róla, hogy miért, előbb még annyit, hogy, maradjunk Gombrowicz szavainál, nem vagyok kommunizmusügyi szakember.Csak úgy írok róla.” (A szerző)Bővített kiadás.