A szerző legújabb regénye a honfoglalás utáni fél évszázad történetét dolgozza fel, amelyet a történelemkönyvek általában a „kalandozások korának” szoktak meghatározni. Azonban ahogyan az Árpád fiai ból is kiderül, ez az elnevezés meglehetősen leegyszerűsítő. A honfoglalást követően egy erős pusztai törzsszövetségre várt az új otthon teljes meghódítása és megőrzése a szinte minden irányból várható fenyegetésekkel szemben. Nyugaton a különböző német királyságok, a formálódó Német-római Birodalom csírái, keleten a besenyők, délen és délkeleten a bolgárok és a Keletrómai Birodalom válhatott évről évre, évtizedről évtizedre szövetségessé vagy ellenséggé. Árpád halála egyben a magyar törzsszövetség új rendjének, a vezéri hatalom vérségi alapon történő öröklésének első próbatétele is volt. A honfoglaló vezér fiai azonban kellő erővel, elszántsággal és tehetséggel léptek apjuk örökébe – és talán ennek köszönhető, hogy a magyar nép fennmaradt. Cs. Szabó Sándor regénye a korabeli forrásokat aprólékosan feldolgozva, rendkívül olvasmányos formában állít emléket államalapítónk, Géza fejedelem és az I. István korát megelőző sorsdöntő fél évszázadnak.

A IX. század második felében az Etelközben szállásoló hétmagyarok egyre több portyát indítanak a Havasokon (Kárpátokon) túli területekre. Kapcsolatba kerülnek a morva Szvatoplukkal, a nyémec Arnulf királlyal és a bolgár Simeon cárral. A törzsek egy része, főként a csodafiú szarvas erejét hordozó Kurszán vezette megyer és a turulforma madár erejét hordozó Álmos vezette tarján megerősödik, mások, mint a kér és a keszi meggyengülnek. Álmos nagyúrnak két fia születik Kurszán testvérétől, Madjarkától: Levente és Árpád. Az idősebb fivérben megtestesül mindaz, ami egy tarján törzsbéli harcost naggyá tesz: erős, a csatában bátor és szerencsés. Öccse, Árpád gyengébb, de megfontoltabb és nagyanyja, Emese benne érzi meg a turulforma madár erejét. Árpád már felnőtt férfi, amikor Kurszán a Havasok déli sóhegyeinek elfoglalására vezeti megyer színe-javát. Bátyja, Levente a bolgároktól elszenvedett vereség után eltűnik. Apja, Álmos északra vonul tarján harcosaival, hogy tárgyaljon vagy megharcoljon Kijív úr uraival. Ekkor érkezik a hír, hogy kelet felől a besenyők ismét áttörték a hétmagyar gyepűjét. Árpádra hárul a feladat, hogy az otthon maradt törzseket összefogja és harcba vagy biztonságba vezesse… Cs. Szabó Sándor egyedi hangvételű, lebilincselő regénye Kurszán, Levente és Árpád alakjára összpontosítva fest nagyívű, mégis aprólékos képet a honfoglaló magyarság történetének legmeghatározóbb eseményeiről, mindennapjairól és hitvilágáról.

A IX. század közepén a hét magyar törzs laza szövetségben él a Don és a Volga folyók között. Egy emberöltőnyi ideje őrzik a Kazár Birodalom nyugati és déli gyepűjét. Egy emberöltő azonban hosszú idő, a nemzetségek gyarapodnak, a törzsek közötti gyepűk egyre szűkülnek, új legelőkre, új földekre lenne szükség, azonban a kazár kagán nem engedi, hogy nyugatra terjeszkedjenek. Ugyanakkor észak felől a besenyők egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a hétmagyar határaira. Az idős Levedit, a megyer törzs szent vezérét – ki a csodafiú szarvas erejét hordozza magában, ám életben maradt fiú utód nélkül közeledik élete végéhez – magához rendeli a kazár kagánbég. A vezért kánná emelve szorosabbra akarja fűzni a szövetséget a magyar törzsekkel; a szövetséget, amely már nemcsak viszonylagos biztonságot nyújt a magyaroknak, hanem korlátok közé is szorítja őket. Levedi elutazásával egy időben az ifjú Álmos, Ügyeknek, a tarján vezérének, és Emesének, a látóasszonynak a fia nyugat felé indul, hogy századával beszedje a folyó menti és erdőlakó népek béradóját. Mire hazatér, a magyar törzsek között vérharag tör ki és egymás ellen fordulnak. Emese, ki a turulforma madár áldását hordozza magán, sorsdöntő lépésre határozza el magát… Cs. Szabó Sándor egyedi hangvételű, lebilincselő regénye Levedi, Emese és Álmos alakjára összpontosítva fest nagy ívű, mégis aprólékos képet a honfoglaló magyarság történetének egyik legmeghatározóbb eseményéről, mindennapjairól és hitvilágáról.

Magyarország, 997 Koppány az ősi törvényt támogató seregek élén vereséget szenved Veszprém alatt Vajk seregétől, és maga is elesik a harcban. A csata előtt azonban rábízza az öreg Gecse bőre a nála nevelkedő Vászolyt, Béla nagyúr fiát, aki Vajkot követi az árpádfiak örökösödési sorában, illetve a felesége és az ágyasa méhében megfogant két, meg nem született gyermekét. Gecse Somogy mélyén rejtőzik el a két várandós asszonnyal és két hű szolgájával. Csurgón fogadják be őket, ott élik álnéven életüket. Mindkét asszony, a feleség és az ágyas is fiút hoz világra, Árpád vére tovább erősödik. Miközben az immár István néven, királyként uralkodó Vajk hatalma megszilárdul, Koppány fiai felcseperednek. A Somogyba érkező hírek szerint István megbecsüli azokat a főket, akik a pártjára térnek, ezért a lassan férfikorba lépő Vászoly csatlakozik az uralkodó udvartartásához. Koppány feleségének, Jóleánnak a fiára, Berzencére – akinek a létezéséről és kilétéről csak legszűkebb környezete tud – más utat rónak az égiek: a fekete magyarok ura, Ajtony seregébe áll, és részt vesz a korábban szövetséges bolgárok elleni hadjáratban. Az ágyas, Manga fia, elégedett a csurgói életével. Férfivá érve családot alapít, gyerekei születnek, megtanul a latinok betűivel írni. Egy napon azonban megjelenik nála az ősöreg tudományos, aki Vászoly után küldi… Cs. Szabó Sándor a nagy sikerű Koppány folytatásában egyedülálló módon mutatja be a megszilárduló keresztény magyar királyság mindennapjait. A fordulatokban gazdag, izgalmas történet szinte tapintható közelségbe hozza a XI. századi magyarság életének változásait, a keresztény kultúra térnyerését, a pusztáról hozott ősi szokások makacs továbbélését.